Vannak időszakok az ember életében, amikor óhatatlanul kicsit mélyebben utazik hangulatilag. Szerencsétlen esetben ezek egybeesnek nagy, sátoros ünnepekkel. Karácsonykor, Húsvétkor pedig nem illik búsulgatni, igaz? Anyák napján meg pláne nem.
Vannak időszakok az ember életében, amikor óhatatlanul kicsit mélyebben utazik hangulatilag. Szerencsétlen esetben ezek egybeesnek nagy, sátoros ünnepekkel. Karácsonykor, Húsvétkor pedig nem illik búsulgatni, igaz? Anyák napján meg pláne nem.
Tél: múlóban
Most, amikor ezeket a sorokat klaviatúrára vetem, nyugalmas, napsütéses év eleji vasárnapot írunk. Kamasz gyermekeim (13 és 12) csendben, visszapofázás nélkül tanulnak, lelkesen készülnek a heti 3-4 témazáróra, félév közeledvén, plusz egy felvételi is befigyel. Kisbaba (4) szép, higgadt stílusban, önállóan társasjátékozik magával. Férjem (47) és én (43) a tél közepét meghazudtolva, frissen simult, megüdült arckifejezéssel, Az utolsó Jedik Yodájának cinikusan magára erőltetett nyugalmával asszisztálunk a nagycsaládos léthez. (Nyomokban valóságot tartalmaz.)
Vásárol a nép vadul és nyakló nélkül, ha kell, ha nem, fogyasztói társadalom vagyunk végülis, ha elkap a gépszíj, az én bevásárló kocsim is belecsúszik a hatvanezerbe. Jó, van benne lazac meg Aligvárom, de hát önjutalmazás nélkül mit ér az egész akciós nyomulás 1,5 órában?
- A gyermek hány éves? Több, mint 140 cm? Több, mint 40 kg? A kettőtök közti súlykülönbség kevesebb, mint 50 kg? Álljatok a mérlegre!
Zsömleszínűre barnult, rövid hajú kislány szökdécselt a fűvel benőtt járdán a kisbolt felé.A hajában egy tincs hátul folyton kifelé kunkorodott, azt igazgatta néha. Jobb kezében fémhálós bevásárló táska, ami minden jobbos lépésnél fehér karistolást rajzolt barna lábszárára. Kötött sortja a gumis derékrészen kicsit buggyos volt, az alföldi papucs a lábára izzadt, de ez mind nem számított. 8 hosszúkás zsömlével - ilyet csak a Balatonnál kapni ám!- 20 deka gépsonkával és egy liter zacskós tejjel igyekezett vissza a nyaralóba, mert ha segít bevásárolni, akkor elengedik délután palacsintázni, és az számított igazán. Mert az...az volt a nyaralás záloga, Zamárdi örökre kitörölhetetlen íze!
A kölcsön nyaraló egy lapos tetejű társasházban volt, apró alapterületű, kétszintes apartman, Híresirodalmár utca 20/a. A nappali-konyha-hálószoba egyben volt, hol az ebédlő asztalt, hol a falba felhajthatós ágyat aktiválták szükség szerint. A falból elővarázsolt ágy láttán a kislány amúgy is teljesen elámult: - De maszek!, gondolta, amit ma inkább már úgy fogalmazna meg: elképesztően innovatív!
Anya általában egy heti élelemmel készült utazás előtt, hideg sültek, fasírt, sós stangli és lekváros piskóta. Gyakran fél órával korábban haza indult a partról, előkészíteni az ebédet, míg a többiek iszapot dobáltak egymásra a matracpajzs mögül. Zacskós rizs és zacskós leves felejthetetlen ízegysége keretezte a nyaralást, amit néha egy-egy strandos làngos tört meg. És a palacsinta. Apának mindig 2 mákosat és 1 túrósat kellett hozni, és akkor a kislány vett magának is hatot. Tíz éves lehetett, hat palacsinta csúszott le egyszerre, mindig szigorúan három kakaós és három fahéjas. A nyaraló teraszának kis lépcsőjére kuporodva ette mohón, mindig egy kakaóst hagyott utoljára, csöpögött a papírtàlcára a cukros-kakaós massza, meg a karjára, meg a vékony, rövidgatyós combjára.
Vannak dolgok, amik sosem változnak. Vannak sosem múló érzelmek, benőheti gaz a rég nem látott nyaralót, csökkenhet az elfogyasztható (kalória) darabszám, lehet már a kislány a palacsintasütés háromgyerekes Gordonja, kerülhet már 220-ba egy nutellás, a papírtálcára és barnára sült bőrre csurgó, ragacsos töltelék konstans. A Balaton esszenciája. A gyerekkorod. A szerelmed. A szabadságod. Három kakaós, három fahéjas.
Megmondom őszintén, abban a helyzetben, amikor primipara lettem, nem jött a felszínre latinos műveltségem, hogy azonnal megértsem a lázlapomra vésett kategorizálást.
Hat éves koromban álltam a tükör előtt, és valamit nem értettem meg. Ez a karom, ez az arcom, az a hajam, ez a lábam, de hol vagyok én? Melyik vagyok én magam? Ki vagyok én valójában?
Mire vágynak az anyák? 1. Alvásra 2. Wellnessre 3. Gyerekmentes étkezésekre 4. Időtlenségre 5. Befejezett mondatokra 6. Csendre
Csak annyit mondok: tavaszi szünet vége!!! Ha kipihentem magam, kérek időpontot hajfestésre...