Mire vágynak az anyák? 1. Alvásra 2. Wellnessre 3. Gyerekmentes étkezésekre 4. Időtlenségre 5. Befejezett mondatokra 6. Csendre

Összgyermekek sikeresen letámasztva Nagypapáéknál, mi pedig négyen – hat gyermek szülei – olyan tudatos arccal dobtuk be magunkat a hosszú hétvégébe, ahogy csak a kisgyermekes szülők tudják azonnal átkapcsolni a Relax-gombot magukban, akár tíz percre is, ha annyi adódik. Az első este borvacsorája mondhatni, kiválóan sikerült. Picit lelkiismeret-furdalásom volt, mert pénteken a sűrű utazás és zabálásos-ivásos program miatt kihagytam a napi tornámat, és ezt kérem komolyan venni! Egy hathetes edzésprogram félidejénél tartok, napi 30 perc, és eddig ez a második edzés, ami kimaradt. Meg is fogadtam, hogy majd a szombatit, ha törik, ha szakad, tisztességből-becsületből stb. Azért a szombat is belesodort minket az élvezetbe: a pezsgős-lazacos reggeli és az úri világot idéző, exkluzív wellness, a környezet és a kiszolgálás már-már feledtette velem, hogy én csak egy kisnemes ivádi vagyok - akinek sorsokon át, világéletében mindig több volt a földmunkája, mint az urizálás – de azért csak sikerült felvenni a hely ritmusát, és óriásit aludni a kimerítő, délelőtti lazulós tétlenség után.

Háromkor gyorsan dobogó szívvel, hirtelen ébredtem a habos hófehérségben, és első gondolatom a torna volt. Eljött az én időm, a laptop ugyan otthon maradt, de a telefonomon simán be tudtam hozni a napi edzést. Komótosan átöltöztem, edzőcipőt is vittem magammal, és nekiálltam a törzserősítő félórámnak. Itt kívánom megjegyezni, hogy az ötcsillagos elnöki lakosztályba nagyon rossz minőségű padlószőnyeget tetszettek tenni, mert a kismackó nevű gyakorlatnál durván porzott a cipőm orra alatt, mintha az istállóban szalmát rugdostam volna, én meg azt inhaláltam befelé és kurvára szúrós is volt, ahogy rárogytam lihegni. Magam alá terítettem hát az ágytakarót, ami abszolút meccselt a sötétítőfüggönnyel, hogy a pulzus-higgasztást már ténylegesen úri módon végezzem. Totál leizzadva indultam neki az Áldó Krisztus-túrának, ami egy diszkrét 60 méteres szintkülönbség, meredek lépcsősorral. Én, a nagy edzett, két pihenővel tudtam abszolválni, amit a „túledzés”-nek tudtam be. Megcsapott a szél, folyni kezdett az orrom. Zsebkendő senkinél sem volt, ezért az edzőm, Tamás módszerét akartam alkalmazni, aki megtanított a futóedzéseken, hogy hogyan válasszunk ügyesen magunknak lehullott falevelet orrfújáshoz. Az eu-s pályázati pénzből pöpecre újított terepen azonban csak dizájnos faforgács, sírkertkavics meg pázsit volt terítve. Akkor jutott eszembe a bugyi a zsebemben, amit a gyerekem utazóágyának frissen mosott gumis lepedőjébe csavarodva találtam, amikor Papáéknál megágyaztam neki, és a bugyit gyorsan a zsebembe tömködtem – a legjobb szolgálatot tette most.

Nem mondom, a túra megérte, gyönyörű panoráma, béke és csend volt. Ezeket a perceket azért őrzöm, hogy belőlük tudjak békét táplálkozni, amikor épp itthon ordítok fejhangon. Lefelé sétálva megszállt minket a jézusi ihlet. Egy romos, gazos, lepukkant kis présház adta a biznisz ötletét; ha már úgyis a zarándok-turizmus kiugróan fejlődő helyszínén vagyunk, építsünk rá egy üzletet mi is: nyissunk itt egy lángosost. Egy fasza lángosost. Ez is lesz a neve: Fasza Lángos. Már láttuk magunk előtt, ahogy fejkendős nénik, botos bácsik, unokára támaszkodó nagyszülők csorognak lefelé megfáradtan a dombról, Nagymise is volt, hosszan beszélt a Jóska atya, tűzött is a nap, és megkönnyebbülve pillantják meg a kisházat.

- Manyikám, nézd! milyen jó kis Fasza Lángosos nyílt itt!

- Jajj, de kellett ez már ide, Ilonkám! Milyenek vannak?

- Nézd! A tejfölös-reszelt sajtból Jézus fejes csak négyszáz! Isti, gyertek! Milyet kértek?

- Én egy Jeruzsálemi Keresztest fokhagymából kirakva.

- Lesz még hozzá két angyalszárny limonádé, áldó ujj alakú szívószállal kérjük Kittikének az egyiket!

- Mennyi a Zsákbakrisztusos calzone lángos? Csak hatszáz? mi szokott benne lenni?

- Megéri, tessenek bátran abból rendelni. Kétféle van, az egyikben két Miatyánk-két Üdvözléggyel keverve, a másikban X. Leó pápa féle búcsúcédulák baconből formázva. Lutri, hogy épp melyiket sütjük ki, ez a meglepetés része.

- Desszert van?

- Már csak rózsafüzéres marcipán maradt, jó lesz?

Nem nyugszik, nem higgad a kreatív Én, még a munka ünnepén sem. Az ötletet Isten áldásával levédettem. A taknyos bugyit a Rúzsa Magdi-koncerten zsebemből kidobtam. Eridjünk a Retró Majálisra!