Nagyhét ide, közelgő Húsvét oda, a tengerentúli levélszemét-gyárak rendíthetetlenül, sajátságosan készülnek az ünnepre. A spam file folyton tele van ígéretes (= rohadtul unalmas) lehetőségekkel. Naponta új és új afroamerikai nők ajánlkoznak nekem csodás erotikus élményt kínálva, a nyílt Cialis és Viagra reklámokról nem is beszélve.
A mai reggel után viszont már tényleg értenem kell a szóból. Fergetegesre pörgetem magam, mert hajnalban egy "enlarge"-cég felszólított, hogy ma sex magnet legyek a neighbourhood-omban. Úgyhogy ezért teszem. Indulok is, körömcipőben, bőr miniben és kirúzsozva felcsöngetem a kilencven körüli szomszéd, rozáceás arcú Béla bácsit.
Lépnék ki az ajtón, amikor kisfiam mesélni kezd.
- Anya, mi apával át szoktuk engedni a szép lányokat a zebrán.
- És a csúnyákat?
- Őket nem mindig.
- És milyenek a szép lányok?
- Szőke és fekete hajúak. Meg barna. De nem festett. És vékonyabb, mint te Anya, mert te még fogyni fogsz a terhesség után!
Nos. Ha hazatérek Béla bácsitól, akinél nyilvánvalóan osztatlan sikerem lesz az anyutestemmel együtt, nos akkor kivel fogok ma este elbeszélgetni? Na kivel?????
