Évek óta a játszótéren barnulok. Utolsó rémálmomból ébredve is tudom, hogy hánykor, honnan süt a nap, és mit játsszunk, hogy legyen esélyem a végén úgy kinézni, mintha én is vízparton nyaraltam volna.
Kezemben lapát, mellettem csúszda. Kellemes apuka lökdösi kisfiát a hintán, másik fia csúszik épp. Apuka magas, szép lábú, sportos, sármos. Néha még az illatát is felém fújja a szél. Vajon mivel foglalkozik? Sokszor játszom ezt a strandon: fürdőruhában mindenki egyenrangú. Próbálom kitalálni, hogy társaim a homokozásban ügyvédek, adminisztrátorok vagy Sparban eladók? Kiváncsi vagyok hintás apuka hangjára.
- Kismalac, kismalac engedj be! - kiabálja a hétéves a hintán.
- Nem engedlek, ó-a-a-eee! - válaszol a csúszda lépcsőjéről a négyéves.
- Kisfiam, az nem engedlek, lófasz a seggedbe! - korrigál apa.