Már az udvarra kiszűrődött a visítás. Ha legalább egyszer hallottad már testközelből egy másfél éves hisztijét, azonnal megismered a műfajt bármikor, ellenszélben is. Belépve klasszikus látvány fogadott: a gyerek az etetőszék övén lógott és magából kikelve vergődött. Mély együttérzés öntött el. Az otthon melege, mondhatnánk. Kivételesen most nem voltam érintett, kettesben napot töltöttünk el tökéletes kisfiammal. Hosszasan tervezgettük előző este a programot, és a város egyik legjobb(nak hitt) reggeliző helyén indítottuk az ünneplést. Büszke voltam Fisura, hogy azonnal tudott választani az étlapról, ami nála nem egyszerű, tudjátok, ő az az igaz magyar típus, aki nem sokat cizellál, bekínálhatom én lazacos quiche lorraine-nel vagy kéksajt-pürével púpozott grillezett céklás, medvehagymás konfitált csirkemell roláddal, ő a rántott húst kéri pörkölttel és bablevessel. Ezért voltam boldog hát, hogy az egyszerűsítés elve mentén, mégis sikerült reggelit kérnie.
- Szeretnék egy teljesen sima rántottát négy tojásból, minden nélkül! – kezdtem a rendelést és rávillantottam egy cinkos mosolyt a pult mögött álló Palpatine-ra. Hibáztam, belátom, mert már első blikkre gyanút kellett volna fognom, pláne, hogy nem először járunk a helyen és máskor is volt már kiosztásban részem. De én nem vagyok előítéletes, kérem. És a megbocsájtás is az erősségem.
Palpatine hirtelen rámeredt a fiamra,”micsodaaaa????” tekintettel. Olyan hosszan tartotta a megdöbbenést, hogy már félteni kezdtem, hogy esetleg egy agyi esemény zajlik nála éppen, vagy épp merevgörcs állt a farizmába, de akkor rám nézett és tagoltan szólt.
- Sót se tegyünk bele?
- De, azt kérünk szépen, csak semmi mást, se hagymát, se sonkát…így szereti a gyerek…
- Megmondom én mi van, – csapott le Palpatine, mint aki ébredés óta erre vár – azért nem eszi meg a gyerek, mert az anyukája szereti így. Nem a gyerek szereti így. Az anyukája neveli ezt belé! – és villogott a ronda sárga szeme közben.
Hát, belém fagyott a reggeli latte, azt bevallom, és nem is igazán hittem a fülemnek, ezért megkíséreltem viccesen folytatni:
- Neeem, az anyukája mindjárt mondja, hogy dupla hagymás, sajtos-sonkás rántottát kér, extra adag borssal, mert ő úgy szereti. De hiába minden, ez a kis mihaszna takony gyerek az üres rántotta híve. Próbáltam már vizes kötéllel verni őt, hátha megszereti chilipaprikával, de csak ellenáll. Ilyen ez.
Palpatine lesajnálóan csóválta a fejét. – Nem bántásból mondtam, csak ismerem az ilyet. (????? WTF????) Huszonöt éve csinálom ezt a szakmát.
-Kit ismer? Az én fiamat? A skorpiót a skorpióban, skorpió aszcendenssel, a skorpió évében? Na, ezt etesse meg bármivel, amit ő nem akar. Good luck. Ugye nem hiszi, hogy 11 év alatt még nem tettem meg mindent, hogy értelmesen étkezzen a gyermek? De igaza van, én csak az anyja vagyok, ön pedig a szakember.

Picikét keserű szájízzel ültünk le reggelizni. Fisu nem értette. – Anya, mi a baj? – Semmi, drágám. –De tudom, hogy van valami, mert piros a nyakad és olyankor mérges vagy. Anya, haragszik a bácsi, amiért nem szeretem a hagymás rántottát?
A mellettünk lévő asztalnál közben anyatársam fegyelmezni próbálta gyermekét.
- Nem, Patrik! Nem csinálod! Elég volt! Abbahagyod! Érted? Hagyod! Elég! Patrik! Nem bírom tovább! Nem érdekelsz! Leöntött nadrágban maradsz! Hagyod! Patrik!
Patrik édesapukája közben a napi sajtót olvasta, néha kivillantva a Rolex tájmot, miután lepöckölt egy Patrik-nyálas croissant darabkát az öltönynadrágról. Távozásuk után Palpatine felmosáskor elsuttogott egy büdösistenf.szát, Fisura vicsorgott és bevágta a bejárati ajtót maga mögött. A törött tábla sokáig himbálózott rajta.
„ pítési terület.
lészet-nőgyógyászat jobbra, a
yszertár után.”