Vásárol a nép vadul és nyakló nélkül, ha kell, ha nem, fogyasztói társadalom vagyunk végülis, ha elkap a gépszíj, az én bevásárló kocsim is belecsúszik a hatvanezerbe. Jó, van benne lazac meg Aligvárom, de hát önjutalmazás nélkül mit ér az egész akciós nyomulás 1,5 órában?

A Tescóban nincs szabad parkoló, elárasztanak a személyre szabott reklámok és a karácsony is a nyakunkon. A kenyérszeletelőnél kígyózik a sor. Amíg várakozunk, ellépek a gyerek mellől színes kis balgaságokat nézni a halloween polchoz. Lányom kerülne sorra épp, mire visszaérek segíteni a szeletelést. 65 körüli, jól öltözött férfi vág be elé kihívóan gonosz arccal. Gondoltam örömet okozok neki, mert láttam a tekintetén, hogy beszólást vár.
- Elnézést, mi is sorban állunk!- kezdtem tényleg erőtlen stílusban.
- ÉN KÖVETKEZEM! Értik?? Én!! - ordított ránk átmenet nélkül, szemében gőg és indulat és izgatott kéj, hogy most jól igaza lett, övé a kenyérgép és a fél világ.
- Persze, parancsoljon csak nyugodtan, ez igazán férfias. Erre büszke lehet. - mosolyogtam és láttam, ahogy ettől indulata okádó Etnàvá vált.
- Az is vagyok! Igen! Büszke is vagyok! - ordította remegő szájszéllel, picikét a nyála is kifröccsent miközben körülöttünk döbbent nénik, asszonyok, anyukák álltak. Mögöttem egy nagymama a vállamba súgta: - Férfias...hol itt a férfias...
Akkor eszembe jutott az a "this is a must item", amit egy elsötétült elméjű péntek délután rendeltem a neten, és ott lapult a táskámban. Személyre szóló üzenetét azonnal megértettem visszamenőleg. Elő is kotortam a mélyből.
- Használja csak egészséggel, szeretettel adom. A leírás szerint minden alkalomra jó! - és kenyeres zacskója tetejére ejtettem a mágikus unikornis kakit. A csillámosat. - Nekünk maradt még négy szivárványos pónihányás otthon.

#jönnekazünnepek #vegyünkmegmindenszart